A
Kárpátia Stúdió történelmi magazinjairól
A Kárpátia Stúdió által
kiadott látványos, igényes kivitelű történelmi magazincsomag, a Nagy
Magyarország, Erdélyország és a Történelemportál hagyományőrzést, értékelvű
ismeretterjesztést tűzött ki céljául. Már a Nagy Magyarország magazin mottója
is jól jellemzi e kiadványok ars poeticáját: „Minden, ami a Kárpát-medencében
történt”. A folyóiratcsalád egyik oszlopos tagja, a Nagy Magyarország magazin és
ennek Erdélyben terjesztett változata, az Erdélyország, valóban hiánypótló
alkotások: a szerkesztők konzervatív szellemiségben, a magyar nemzettudatot
ápoló kiadványokat hoztak létre azzal a céllal, hogy színvonalasan és objektíven
tájékoztassák a magyar történelem iránt érdeklődőket. A Nagy Magyarország
történelmi magazint 2009 júniusa óta vehetik kézbe az olvasók, a kiadó
weboldalán olvasható küldetésnyilatkozat értelmében „a lap neve nem valami
nosztalgiázó, hajdanvolt dicsőségünket sirató kiadványra utal, hanem a
szerkesztők elszántságára, hogy minél több olvasót döbbentsenek rá arra a
nyelvi, kulturális és sorsközösségre, amely a Kárpát-medence magyarjai között
szétszakíthatatlanul fennáll — függetlenül attól, hogy a határ melyik oldalára
kerültek.” E mellett a Történelemportál című magazin egy viszonylag új
kezdeményezés: elfeledett történelmi eseményeket elevenít fel, miközben
szórakoztat, így az általa feldolgozott epizódok, embersorsok izgalmasan
kiegészíthetik az általános történelemoktatás tartalmi eszköztárát.
A kiadványok évi négy tematikus
számmal jelentkeznek, példaként tekintsük át a Nagy Magyarország magazin 2013.
évi 1. szám tartalmát. A folyóiratot az olvasók előfizethetik a kiadó
weboldalán (digitális verzióban is megrendelhető, letölthető), illetve
megvásárolhatják a nagyobb könyvkereskedésekben valamint az újságárusoknál.
A főszerkesztő
bevezetője a magyar história másfél évszázados törökkel szembeni ellenállását
jellemzi, a „meg nem alkuvás korszakának” nevezve ezt az időszakot, hiszen a
török erők megállítása a Kárpát-medencében elsősorban magyar ügynek volt
tekinthető. A magazin tanulmányai ennek a premisszának a szellemében íródtak. Mindegyik
cikk korabeli képekkel, térképekkel, illusztrációkkal gazdagon ellátott, a
szerzők pontosan jelölik a forrásokat az egyes írások végén az
irodalomjegyzékben.
Nagy Miklós Mihály
cikke alapozó tanulmányként fogható fel, hiszen a török hatalom terjeszkedését,
annak Kárpát-medencei jelenlétét tárgyalja, különös hangsúlyt fektetve arra,
hogy bemutassa a 16-17. századi Kárpát-medence valódi arculatát és a Török
Birodalom terjeszkedésének valós okait. Az Oszmán Birodalom terjeszkedésének
sajátos geográfiai és politikai okai mellett Nagy megemlíti a török szárazföldi
hatalom tengeri uralomra való törekvéseit is. A Kárpát-medencei hadjáratok
kimenetele, a tény, hogy 1529-ben Szulejmánnak nem sikerült elfoglalnia Bécset
a földrajzi távolság és a török haderő akcióráduszának következménye. A cikkhez
keretes magyarázó blokkok nyújtanak kiegészítő kommentárt, melyben korabeli
krónikákból is ízelítőt kaphatnak az olvasók.
A második tanulmány
Szulejmán hadjáratait veszi górcső alá. Gulyás László cikke kronológiai
sorrendben tárgyalja Szulejmán közel fél évszázados uralkodása alatt vezetett
hadjáratait, különös tekintettel a hét magyarországira.
Az egyik legfontosabb
magyar vonatkozású esemény, a mohácsi tragédia Négyesi Lajos tanulmányában
kerül feldolgozásra. A szerző ismerteti azokat a tudományos munkákat, melyek
korábban foglalkoztak a témával, valamint a főbb elméleteket, amelyek arra a
kérdésre keresték a választ, hogy tervszerű volt-e a magyar csapatok rohama
1526. augusztus 29-én, avagy pillanatnyi döntés nyomán történt minden? Négyesi alaposan
körbejárja a témát az összecsapás helyszínének kiválasztásától kezdve, a magyar
haditanácson történteken keresztül egészen a haditerv kidolgozásáig, illetve a
tényleges támadás megindításáig. Négyesi objektív szemmel nézi Tomori Pál
szerepét: nem az alkalmatlan hadvezért látja benne, hanem a körülményekre
gyakorlatiasan és hatékonyan reagáló vezetőt, hiszen a gyors támadás mellett
döntött, ami „ugyan kockázatos, de jó döntés volt, hisz esélyt adott a sikerre.
Az viszont hiba volt, hogy nem az egész sereg indult a támadásra, hanem csak a
jobbszárny, így nem tudtak döntő fölényt elérni”.
A következő írás, Katkó
Gáspár cikke Nagy Szulejmán magyarországi hódításait egy egészen más
szemszögből elemzi. Az Oszmán-ház az ókori hősökig vezette vissza az eredetét
(a bizánci császárokon keresztül Nagy Sándor örököseinek vallották magukat),
így „joggal” tarthattak igényt a Kárpát-medencei területekre, így a
magyarországi hódítás ideológiailag is igazolhatóvá vált a számukra. Katkó
megemlíti a Táríh-i Ungurusz című oszmán krónikát, mely szerinte egy „Szulejmán
szultán magyarországi és nyugati hódításainak jogalapját megteremtő
„propagandisztikus” alkotás”.
Remecki Imre tanulmánya
átfogó képet nyújt Nagy Szulejmán utolsó magyarországi hadjáratáról,
részletesen bemutatva Szigetvár ostromát, Zrínyi Miklós szerepét, a két
hadvezér döntéseit, illetve haláluknak körülményeit. Remecki írása szépen zárja
a Szulejmánról és a török hódoltságról szóló tanulmányok sorát.
A következő cikk a
törökök a magyar társadalomban való megítélésének változásával foglalkozik,
konkrétan azzal a ténnyel, hogy az egykori ellenség képe már a 19. századtól
szelídült, és a történelmi sorstárs képét öltötte magára. Hajdú Zoltán
részletesen kitér a két kultúra (magyar és török) érintkezési pontjaira, különösen
a katonai konfliktusok századaira, és elemzi a török-magyar szimpátia
kialakulásának főbb okait. Ezek között találjuk a Thököly-emigrációt, mint az
első magyar politikai jelenlétet Törökországban, illetve később a Rákóczi, majd
a Kossuth-emigráció befogadását, melyek mind nagyban hozzájárultak a
magyarországi török szimpátia kialakulásához. A későbbi politikai események (a
közvetlen török fenyegetettség megszűnése a balkáni államok felszabadulása
után, valamint az első világháború alatt kialakult kapcsolat) szintén
elősegítették a két nép közötti kölcsönös rokonszenv formálódását.
A török tematikájú
tanulmányok méltó megkoronázása Benkéné Jenőffy Zsuzsanna két cikke, amely az
irodalom és a kultúra területére kalauzolja az olvasót, hiszen ha török-magyar
kapcsolatokról esik szó, Gárdonyi Géza neve megkerülhetetlen. Az első tanulmány
az Egri csillagok című Gárdonyi
regénnyel foglalkozik, azt a kérdést feszegetve, hogy minek köszönheti időtálló
sikerét. A cikkből izgalmas háttérinformációkat, írói kulisszatitkokat tudhat
meg az olvasó Gárdonyi egri remeteségében töltött időszakából, a regény
keletkezéséről, valamint Gárdonyi törökországi utazásáról. A regény
tökéletesítése céljából tett konstantinápolyi utazás részletet a második
tanulmányból ismerhetjük meg, mely négy, az utazás alatt készült fotográfiát is
tartalmaz.
A magazin utolsó tanulmányai
eltávolodnak a török tematikától, ám ettől függetlenül izgalmas történelmi
csemegéket tartogatnak. Botlik József cikke Egán Ede, századfordulón a nyomorba
döntött rután parasztok megsegítésére kidolgozott program, az úgynevezett
hegyvidéki akció kitalálójának rejtélyes halálával foglalkozik. Kiss Balázs
tollából szintén egy portrét olvashatunk, Gillemont Ferenc sportember,
népfölkelő főhadnagy életéről és haláláról. Gillemont a saját géppuskás
osztagának parancsnokaként a magyar nemzet szolgálatában vesztette életét az
első világháborúban. Benkéné Jenőffy Zsuzsanna tanulmánya XII. Piusz pápa és a
két világháború közötti Magyarország kapcsolatát vizsgálja, különös tekintettel
az 1938-ban Budapesten megrendezett eucharisztikus világkongresszusra. Az utolsó
írás, Vincze Gábor műve, ügynökügyet dolgoz fel; egy ügynök és egy belügyes tiszt
közötti fiktív párbeszédet olvashatunk a 80-as évek közepéről. A magazin utolsó
oldalán Az én történelmi hősöm című állandó
rovatban ezúttal Domonkos László mesél Bem apóról.
A Nagy Magyarország
2013. évi 1. számához igényes kivitelű térképmelléklet is tartozik, amely
Magyarországot ábrázolja Nagy Szulejmán korában. A szám szerzőinek rövid
biográfiáját, kutatási területét is megismerjük az utolsó előtti oldalon. Dicséretes
kezdeményezés, hogy a lap szerkesztői szerzők tekintetében a nagy történész
nevek mellett fiatal történészek, kutatók számára is publikációs lehetőséget
biztosítanak.
Összegzésként
elmondható, hogy a Kárpátia Stúdió szerkesztősége nagy feladatra vállalkozott: tudományos
igényességű, egyben mindenki számára szórakoztató történelmi folyóiratot bocsát
a magyarországi és erdélyi közönség rendelkezésére. A kiadó történelmi
kiadványai nem csak a történész szakemberek és a történelem szakos hallgatók
számára ajánlott, hanem azok is bátran forgathatják, akik érdeklődnek a magyar
történelem iránt. Az egyes cikkek komoly
eszköztárat jelenthetnek a történelemtanárok számára is, akik az iskolai
anyagot változatosabbá szeretnék tenni, hiszen egy-egy portré, kultúrtörténeti
csemege remek történelemórai beszélgetésekre adhat alkalmat.
A kiadó weboldala: http://karpatiastudio.hu/
A recenzióban elemzett
lapszámba itt lehet belelapozni:
Bökös Borbála
